A Lyme-fertőzés igazolása - szerológiai vizsgálatok
1. A pozitív lelet
 - A pozitív Lyme lelet a gyakorlatban mindig ellenanyag-szaporulatot jelent. Minden fertőzés átvészelése után ellenanyagokat termelünk, és ezzel válunk védetté. Így van ez a bárányhimlő, a mumpsz, az influenza esetében is. Ezek azonban nem okoznak idült fertőzést, ezért senki sem vizsgálja őket. A Lyme betegség azonban évekig, évtizedekig tarthat, és mivel a kórokozó csak kivételesen ritkán tenyészthető, a kórisme megállapításához nincs más eszközünk, mint az ellenanyagok vizsgálata. Friss fertőzés gyanúja (pl. a Lyme folt megjelenése esetén) az ellenanyagok kimutatása - elvileg - elegendő a diagnózis alátámasztására. A későbbi formák (pl. ízületi fájdalmak) esetében azonban az ellenanyagok kimutatása még nem jelenti, hogy a "pozitív" lelet és a panaszok között okozati kapcsolat van. A pozitivitás származhat egy korábban, tünetszegényen átvészelt fertőzésből is. Ilyen esetekben, megfelelő intervallummal vett két vérmintát mérünk össze, és a változás tendenciájából tudjuk megmondani, hogy a fertőzés valóban fennáll-e. Amennyiben a fertőzés jelenleg is tart, a második vérminta több ellenanyagot tartalmaz, mint a korábbi. A vizsgálat csak rendkívüli jártasság és immunoblot (Western blot) technika esetén használható, akkor viszont nagyon megbízható.
2. A szerológiai eljárás lényege
-Az ellenanyag-meghatározás (szerológia) egy olyan szendvicstechnika, ahol a legalsó réteg a mesterségesen tenyésztett kórokozót tartalmazza. Ezt fedjük be a vizsgált savómintával. Amennyiben ebben van ellenanyag, az odakötődik - jelen esetben - a Lyme baktériumhoz. A nem kötődött savórészt lemossuk, majd az emberi antitestekhez kötődő, állati eredetű, tisztított ellenanyagot adunk. Amennyiben sok emberi Lyme antitest van a vizsgált emberi mintában, sok állati, a mi ellenanyagainkhoz tapadó antitest kötődik hozzá. Az állati antitesthez előzőleg egy olyan enzimet kapcsoltunk, amely a rendszerhez a vizsgálat végén adott vegyületet elszínezi. Ha sok ellenanyag van a vizsgált emberi savóban, akkor élénk színreakciót kapunk. Fontos megérteni, hogy ez a rendszer a legerősebb mikroszkópnál is erősebb nagyító: molekuláris, nanogrammos mennyiségeket tesz messziről is láthatóvá. Ennek megfelelően a legkisebb hiba is sokszorosára fokozódhat. Mivel a rendszer minden tagja élő anyag, illetve élőlények termelik, a standardizáció csak rendszeres minőségellenőrzéssel oldható meg. A beállítástól függően a különféle tesztek meglepően eltérő eredményeket adhatnak.
3. A szerológiai lelet interpretációja
Az eredmény mindig viszonyításon alapul. Tehát ellentétben a vércukor-meghatározással vagy a fehérvérsejt-számolással, itt nem keletkeznek abszolút értékek. Emiatt kifejezetten helytelen, amikor számokat ad meg a laboratórium. A számok valójában viszonyszámokat jelentenek, tehát pl. megadhatjuk, hogy a gyártó által mellékelt ún. határértékű kontrollmintához képest a vizsgált mintában hányszoros intenzitást kaptunk. Megadható a színreakció intenzitása is, amit egy automata mér meg. Tudnunk kell azonban, hogy ez a szám önmagában nem jelent semmit, mert a szendvics összetevőinek koncentrációja, aktivitása sokkal erőteljesebben befolyásolja az eredményt, mint az ellenanyagok mennyisége, tehát a vizsgálandó molekula maga! Bonyolítja a helyzetet, hogy a Lyme-baktérium különösen hosszú, felületén igen sok fehérje található. Ezen fehérjék egy részével szemben termelünk ellenanyagokat. Sok-sok olyan fehérjéje is van, ami nagyon hasonlít más mikrobák fehérjéihez, sőt több olyan is van, ami emberi fehérjékhez hasonlít. Vannak szerencsére olyanok is, amelyek semmilyen más fehérjéhez sem hasonlítanak. Az ezekkel szemben termelődött antitestek specifikusak, a többiek ún. keresztreagáló, vagy nem specifikus antitestek.
4. A leggyakrabban használt szerológiai módszerek, és azok hibái
A legtöbb, ma használt eljárás (az immunfluorszecens és az ELISA technikák többsége) nem képes a specifikus és a keresztreagáló antitestek elkülönítésére, így a vizsgálati eredmény megbízhatatlan. Mivel az ELISA tesztek olcsók, automatizálhatók, könnyen betaníthatók, ezeket használják a legtöbb laboratóriumban. Ezek a tesztek ráadásul gyakran még azonos panelen belül is eltérő eredményt adhatnak. (Egy panelen 96 vizsgálat végezhető el.) A napi variáció (azonos vizsgálati minta esetén is hol gyengébb, hol erősebb a reakció) még tovább növeli ezen tesztek megbízhatatlanságát. A mindennapi gyakorlatban rendszeresen előfordul, hogy az első lelet, illetve a kezelés után kontrollvizsgálatot végeznek. Ha a betegnek szerencséje van, a lelet kedvező irányba mozdul el. Ekkor gyógyultnak nyilvánítják. Ugyanilyen valószínűséggel azonban lelete rosszabb is lehet, ekkor újabb antibiotikum-kezelés következik, majd újabb teszt. Mivel 50% esélye van arra, hogy a következő eredmény "jobb" legyen, mint az előző, előbb-utóbb mindenki kap egy kedvező leletet, amikor is a beteget végre gyógyultnak nyilvánítják. Sajnos van egy fontos kivétel. Ha a teszt, valamilyen súlyos hibája következtében az egészséges populációban is nagy gyakorisággal ad téves pozitív eredményt. Ilyenkor ugyanis, ha laboratóriumban jól dolgoznak, mindig pozitív eredmény születik. (Volt olyan teszt is a kezünkben, ami az egészséges véradók 96%-ában adott "pozitív" eredményt!!!) Volt olyan 3 éves páciensem, aki, amíg hozzám eljutott, 12 antibiotikum-kúrán esett át, köztük több injekciós, sőt kisgyemeknek nem adható készítmény is szerepelt. A kezelésektől eltekintve semmi baja sem volt, csak a téves laboratóriumi lelet miatt "gyógyították"
5. Van megoldás?
Valójában a Lyme betegségben az ellenanyagok nagyon lassan mozognak, és csak különleges és drága technikák, valamint megfelelő gyakorlat esetén van esély a változások kimutatásához.
A specifikus és a keresztreagáló antitestek elkülönítésére alkalmas, és ma már egyre gyakrabban használt technika a Western blot, más néven immunoblot. Itt előbb szétválasztjuk a Lyme baktérium (a borrelia) fehérjéit, és ezután végezzük el az immunreakciót. Itt a leolvasás szubjektív, tehát nagy gyakorlatot igényel, a napi ingadozás itt sem védhető ki.
6. Savópár- vagy összehasonlító vizsgálatok (COMParative immunoblot ASSay - COMPASS)
Az eljárást a Kullancsbetegségek Ambulanciáján dolgoztuk ki. Az ellenanyagok csökkenése, szaporodása kis mértékű, ezért csak párhuzamos vizsgálatokkal ítélhető meg. Tehát ilyenkor a fagyasztva tárolt mintát az újonnan vettel párhuzamosan kell megvizsgálni. A napi ingadozások miatt az eredmények összehasonlításával csak az intenzív eltérések ítélhetők meg, ami a Lyme betegség gyógyulása után csak hosszabb idő (esetleg 1-2 év után) várható. A párhuzamos vizsgálattal (tehát a vérminták összehasonlításával) ez az idő bizonyos szituációkban hetekre rövidíthető. Ez azonban azt is jelenti, hogy egy vizsgálathoz több tesztet is el kell használni. Mivel a tesztek drágák, rajtunk kívül ilyen párhuzamos vizsgálatokat rutinszerűen sehol sem végeznek. Pedig nincs más módszer, amivel a Lyme fertőzés gyógyulását vagy épp a kórokozók túlélését ki lehetne mutatni. A COMPASS a legmegbízhatóbb eljárás, amivel a Lyme betegség központi idegrendszeri formáit - a neuroborreliosist - igazolni lehet. (Lakos A, Ferenczi E, Komoly S, Granström M: Different B-cell populations are responsible for the peripheral and intrathecal antibody production in neuroborreliosis. Int Immunol. 2005 Dec;17(12):1631-7. - lásd a letölthető PDF file-t is). 
További részletek: A Lyme betegség szerodiagnosztikája c. cikkben

Kezelés
Bár nincs egységes álláspont a Lyme betegség kezelését illetően, mégis vannak antibiotikumok, amik számos vizsgálatban bizonyították hatékonyágukat, és vannak, amelyek hatástalanok. Több antibiotikum együttadása vagy alternáló kombinációja (5 napig ez, 2 napig az) vagy alternáló adagolás (3 napig valami, 4 napig semmi) hátrányos voltára vannak bizonyítékok, előnyére azonban nincsenek. Bár számos közleményben szerepel, hogy az erythromycin (pl. Eric), és a roxithromycin (pl. Rulid) hatékony a Lyme kezelésében, azonban ez tévedés. Mindkét antibiotikum adása után rendszerint ki tudjuk tenyészteni a kórokozót a Lyme-folt (erythema migrans) területéből. Magyarországon elterjedt, hogy a ciprofloxacin (Ciprobay, Cifran) hatásos a Lyme-kór kezelésére. Ez súlyos tévedés.
Bár vannak cefalosporinok (Zinnat, Rocephin), amik hatásosak a borreliák ellen, de pl. a Ceclor, Cedax, és számos, a nevében CE-vel kezdődő készítmény hatástalan vagy gyengébb, mint az említett Zinnat vagy Rocephin. A hibás kezelések után a Lyme betegség már nehezebben gyógyítható. (Vélhetően ilyenkor a kórokozók olyan területekre menekülnek, ahol a későbbi kezelések már nem érik el.) Emiatt igen nagy az elsőként ellátó orvos felelőssége. Ehhez képest mindennapos tapasztalat, hogy a kollégák ötletszerűen választanak antibiotikumot és dózist. Ezt megtehetik egy magától gyógyuló vírusfertőzés esetén, sőt még a középfül-gyulladás is csaknem ugyanúgy gyógyul a rosszul választott antibiotikum, mint a megfelelő készítmény alkalmazásakor. A Lyme betegségben azonban a rosszul megválasztott antibiotikum után a kórokozó túlélésének esélye a mi vizsgálataink szerint közel 30%!
Megelőző antibiotikum-kezelés
Számos doktor a kullancscsípés után "biztos, ami biztos" elven rendel valamilyen antibiotikumot. Van olyan, világlapban megjelent közlemény, ami ezt a gyakorlatot helyesli. Tagadhatatlan, hogyha a csípés után adunk valamilyen készítményt, az erythema migrans (a Lyme-folt) már nem fog megjelenni. Lehetne ennek örülni, azonban az már távolról sem biztos, hogy a kórokozó el is pusztult. Elmarad a jellegzetes klinikai tünet, aminek felismerésével a betegség már akkor kezelhető, amikor még nincs semmilyen szövődmény. A szerológiai reakció is hosszú időre negatív lesz. Így aztán nem sok esély marad a fertőzés felismerésére. Túl ezen, a legtöbb ezzel a kérdéssel foglalkozó tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a feleslegesen adott antibiotikum által okozott szövődmény gyakorisága meghaladja a betegség kialakulásának kockázatát.
Részletesebben: A Lyme betegség kezelése c. cikkben

Lakos András dr.

Köszönjük az összeállítás Gábor Zsuzsának.