*      *      *  

   A Budapesti Lokomotív Sportklub Természetjáró Szakosztályának vezetői (Bokody József, Forgó János, Thuróczy Lajos, dr. Vízkelety László) az 1950-es évek elején egy szentléleki sítábor hosszú téli estéjén valami új ötleten törték a fejüket. Abban az időben a szigorú tiltások miatt a turisták nem juthattak túl az ország határain. Az ország aprólékos megismerésében, a túrázói minősítés elérésében vagy tájékozódási versenyzésben vetekedhetett aki többet akart és tudott teljesíteni. A Loko-turisták vezetői szerettek volna valami olyan célt kitűzni sporttársaik elé, ami megfogható, teljesíthető és élményt nyújtó feladat lenne. Ekkor „találták fel” a II. Világháború előtti idők „Országos Kéktúra” útvonalának és az egykori Szent István Túrának az összevonását, vagyis az „Országos Kék” túramozgalmat.

   A szakosztály 1952-53. évi túratervének alapját a „Kéktúrák” jelentették, amelyet Tapolca (nyugat) és Tolvaj-hegy (kelet) között írtak ki. Elkészítették az Országos Kék-túrák Kézikönyve c. füzetet, amely a 852 km-es útvonalat 25 szakaszra bontotta. 15 szakaszért karjelvényt (emblémát), az egész útvonal bejárásáért Kék-túra jelvényt kaptak a teljesítők.

   A vasutas természetjáróknak már akkor működött szakszervezetük mellett egy természetjáró társadalmi bizottság, amely országosan is nagyon sokat kezdeményezett a természetjárásban. 1953-ban ez a bizottság a vasutas turistákra kiterjesztette a Kéktúra mozgalmat. Bokody József szerkesztésében, Sütő Nagy Attila összeállításával kiadtak egy vasutas országos kéktúra füzetet, amely a hiányzó turistatérképek pótlására vázlatokat tartalmazott az egész útvonalról. Később (1955) különböző szakmai sportegyesületek összevonása, majd az önálló szakmai természetbarát egyesületek megalakulásával (1960) kialakult gyakorlat alapján nemcsak a vasutas, hanem más szakmák természetjárói is teljesíthették az útvonalat és megkaphatták az Országos Kéktúra „vasutas” jelvényét.

A nagy érdeklődésre való tekintettel a Magyar Természetbarát Szövetség átvette a kéktúrázás irányítását. Kéktúra Bizottságot hozott létre (annak vezetője a vasutasok korábbi szakembere, Sütő Nagy Attila lett), és 1961-ben kiírta az „Országos Kéktúra” mozgalmat. Kissé módosított, új Kéktúra jelvény, új teljesítményigazoló füzet készült (akkor már Sümegtől Nagy-Milicig vezetett az útvonal).

   1964-ben oly népszerű volt a Kéktúrázás, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat kezdeményezésére „Az Országos Kéktúra útvonala mentén” címmel (Thuróczy Lajos szerkesztésében), színes nyomvonal vázlat melléklettel útikalauz jelent meg.

   A hetvenes években a Kéktúra végpontját az osztrák határ közeli Velem községig hosszabbították meg. Így az évtizedekkel előbbi útvonalból a Kőszegi-hegység is visszakerült a Kéktúra útvonalába.

   A szervezett természetjáró berkeket is túllépő népszerűsítést kapott a túramozgalom a nyolcvanas évek elején. Peták István szerkesztésében és Rockenbauer Pál rendezésében elkészült „Másfélmillió lépés Magyarországon” címmel az Országos Kéktúra és az azt szegélyező útvonalat bemutató 14 részes filmsorozat.

   A történet itt nem fejeződött be. A nyolcvanas évek második felében a Televízió természetjárással beoltott lelkes munkatársai folytatták útisorozatukat. „Még egymillió lépés” során Velemtől Szekszárdig jutottak, s ebből kialakult a megyei természetbarát szövetségek kezdeményezésével, majd az országos szövetség közreműködésével a „Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra” útvonala (Írottkőtől Szekszárdig).

   A tévések újabb filmje, a „Kerekek és lépések” újra lendületbe hozta azt az elképzelést, amely régóta élt egy teljes Kéktúra Kör kialakításáról.

   A Tolna megyei természetjárók Szekszárdtól a bajai Duna-hídig, a Bács-Kiskun megyeiek Öttömösig, a Csongrád megyeiek tovább Gádorosig, innen a Békés megyeiek Körösszakálig, a hajdú-bihariak és a szabolcs-szatmár-beregiek Cigándig, a borsodiak pedig Sátoraljaújhelyig megtervezték az új Kék-útvonalat.

   Így 1996-ra, a honalapítás 1100 éves évfordulójára összeállt az „Alföldi Kéktúra” is. Ezzel igazán „országos” lett az egész országot körbejáró Kéktúra útvonal.

   Hozzátartozik a történethez, hogy évek alatt sok fiatal, sőt gyermek is járta a Kék útvonalat. A kéktúrázás megkedveltetése és a legfiatalabbak részére kedvezőbb feltételek nyújtása érdekében a Szövetség kiírta külön az Úttörő Kéktúra mozgalmat is. Az akkori Kéktúra útvonalat nyolc, majd később kilenc tájegységre osztották. Az egyes részútvonalakon 50-50 km teljesítéséért a gyerekek külön-külön tájegységi jelvényt kaptak. Az Úttörő Kéktúra jelvényt az kaphatta meg, aki a teljes Kéktúrából 300 km-t járt be.

   Az 1980-as évek végén a nemzetközi és hazai átalakulások a Kéktúra mozgalomra is hatottak. Több természetjáró szervezet, élén a Bp. XI. kerületi szövetséggel, kezdeményezték Szent István halálának 950., és az 1938. évi Szent István túra (vándorlás) 50. évfordulóján újabb emléktúra megrendezését. A Magyar Természetbarát Szövetség közreműködésével 1988-ban Hollóházáról és Írottkőről egyidőben, ünnepélyesen el is indult az emléktúra két részlege. Az osztrák-magyar határon, Írottkőnél kivételesen megbontották az akkor még meglévő „vasfüggönyt”. Civilbe öltözött határőrök kíséretében több száz osztrák és magyar turista találkozója tette ünnepélyessé az indulást. Az emléktúra két részlege egy hónapig haladt kelet, illetve nyugat felé. Augusztus 20-án Dobogókőnél – mint 50 évvel korábban – ünnepélyesen találkozott a Kéktúra Vándorlás két csoportja.

   Az időközben bekövetkezett kedvező változások lehetővé tették a Kéktúra legnyugatibb részén (Velem és Kőszeg között) az útvonal megváltoztatását. Így közvetlenül az Írottkőnél kezdődik most a hagyományos Kéktúra és Kőszegen át halad északkelet felé. Ugyancsak innen indul a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra és Bozsokon át folytatódik Szekszárd felé.

   A több mint negyven év alatt, több mint 4000 Kéktúra jelvényt adott ki a Szövetség. A Kéktúra igazolófüzetet számtalanszor kellett újra és újra kiadni. Részben mert elfogyott, részben az útvonal szükségszerű megváltoztatása miatt (eddig kb. 60000 példány készült). Átdolgozásait Légrády Márton, majd Pálmai Vencel irányította.

Még néhány tudnivaló a túramozgalom történéseiből:
-          a vasutas Kéktúra korszakban az első Kéktúra jelvényt Horváth József (Budapesti Lokomotív SK Természetjáró Szakosztálya) szerezte. A szövetség által irányított mozgalom első jelvényszerzője Völgyi Flórián (Diósgyőri Vasas) volt;

-          több túrázó és tájékozódási versenyző egy hónapon belül járta végig az útvonalat;

-          az útvonalon három „kéktúra” emlék(mű) készült, amelyek száma ma már ennél több: 
       1.          Kőszegi-hegység / Velem-Szt. Vid kápolna mellett Kőhalmi Vilmos szombathelyi vasutas túravezető kezdeményezésére (1978) kő emlékmű;
      2.          Badacsonytördemic vasútállomáson bronz emléktábla Trencséni Zsigmond közreműködésével az összvasutas kéktúra mozgalom 25 éves évfordulója emlékére (1978)
       3.          Hollóháza / Lászlótanya mellett Lendeczky László borsod megyei szövetségi elnök irányításával kő emlékmű a túraútvonal keleti kezdő, illetve végpontján;

-          az MTSZ Kéktúra Bizottságának vezetői: Sütő Nagy Attila (1962-1982) Légrádi Márton (1983-1988), Tóth Ferenc (1988-1992), Bozó András (1992-től);

-          jelentős azon túrázók száma, akik többször is végigjárták a teljes útvonalat (kétszer, háromszor, sőt többször!);

-          az eredeti Országos Kék útvonal (Kőszegtől Sátoraljaújhelyig) időközben az E-4 (Spanyolországtól Görögországig vezető, Európai Hosszútávú Turistaút) része lett;

-          az E-3-as nemzetközi útvonal Sátoraljaújhely és Ártánd között együtt halad az E-4 úttal;

-          az E-7-es út Szlovéniából érkezik hazánkba és Bajánsenyétől a Dél-Dunántúli-, majd az Alföldi Kéken vezet Mindszentig (innen külön piros jelzésen ágazik ki Szeged térsége érintésével Nagylakra, a magyar-román határig).

 

                                                                               Thuróczy Lajos
                                                                                 Magyar Természetbarát Szövetség
                                                                               Tiszteletbeli elnöke