Németh Imre, 2013-01-28 10:38
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
A tőzike (hazánkban ez két fajt jelöl) a hóvirágok (amarillisz-félék) közeli, ám termetesebb rokona. Épp úgy hagymás, levelei is nagyon hasonlóak, ám virága más. Itt a hat lepel egyforma, kihegyesedő végüknél zöld foltos. S ami még könnyebb a megkülönböztetéshez: más az élőhely. A hóvirág elsősorban az üde talajú domb- és hegyvidékek gyertyános-tölgyesei gyepszintjének a dísze, míg a tőzike a vízben gazdagabb sík árterek, vízpartok, rétek éke.
Az év vadvirága címet elnyert nyári tőzike nevével ellentétben nem nyáron, hanem április közepétől június elejéig nyílik. Akár fél méteresre is megnőhet. Tőkocsánya és levelei hamvas kékeszöldek. Húsos, tompa csúcsú tőálló levelei szálasak, kb. 1 cm szélesek. A tőkocsány csúcsán fellevél hónaljában hosszú kocsányokon 3–8 bókoló, harang alakú, 1–1,5 cm-es virág fejlődik. A lepel hat tagú, fehér, a cimpák csúcsa zöldes vagy sárgás foltot visel. A nyári tőzike üde, mocsaras, láposodó, gyakran időszakosan vízzel borított termőhelyeken él. Legnagyobb állományai az Alföldön, folyóink árterein tenyésznek. Pl.: Bodrog-ártér. Élőhelyeinek kiszáradása, megszűnése miatt többfelé visszaszorulóban van. Kirándulóhelyeken védelme ellenére gyakran szedik csokorba. Ma már a potenciálisan veszélyeztetett hazai fajok közé tartozik, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
Az ugyancsak védett rokon tavaszi tőzike kora tavasszal nyíló faj. Jóval alacsonyabb, és tőkocsányán csak 1–2 virág nő. Nem gyakori, ám helyenként tömeges előfordulású. Legnagyobb hazai telepei főleg a Nyugat- és Dél-Dunántúl, elsősorban a Rába menti, még fennmaradt ártéri keményfa ligeterdők aljnövényzetének tavaszi aszpektusainak díszei. A Rába mentén közismert tavaszi tőzike virágpompájáról a Körmend melletti Horvátnádalja (öt millió tő!), és a Répce-menti (csáfordjánosfai) virágzásakor impozáns látvány. E két helyszínen ajánlott „túrfelszerelés” a gumicsizma. Megtalálható még szórványosan a Bakonyban és a Börzsönyben is. Szintén védett.
Szöveg és kép:
Németh Imre
