2010. szeptember 08., szerda - Mária, Adrienn
Magyar Természetbarát Szövetség

Ságvár Löszölő 35 teljesítménytúra

Barangolás a Somogyi-dombságba
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
360 résztvevővel ezévben is kiváló túrát rendeztek a kis somogyi településen - Ságváron.

Szerettem volna mindenképpen ezt a távot újra járni, mert 2 éve a két útitárs, 2 fiatal kolléga mellett igencsak nehezen ment – az akkor kissé rövidebb – középső táv.
Voltak a munkahelyről is jelentkezők és egyesületünktől Farkas Józsi is bejelentkezett. Örültem Józsinak szeretek vele túrázni. A munkahelyi kollégák sajnos egyéb elfoglaltság miatt elmaradtak.
Mivel a reggeli buszállomáson nem volt ismerős a gyorsjárattal mentem ki Ságvárra, útközben a Siófok, Aral-kút mögötti (előtti) buszmegállóban megláttam Bárdos Lacit, gyors telefonos egyeztetés, Ságváron az iskolában találkozunk.
Az iskolában már majdnem együtt a csapat a 16 km-es távra, a 35-ös-re csatlakozik hozzánk Hirschmann Attila és nagyfia András is.

Kis jövet-menet, ügyintézés, számla az egyesületnek, majd regisztráció és nekivágunk, ezúttal újabb irányba megyünk kifelé Ságvárról. Útközben egy kisebb parlagfüves terület mellett haladunk el – a táj gyönyörű, mint ahogy Somogyország is – és mindjárt újabb információval bővül kis tudástáram. Attila elmondja, hogy a parlagfű tulajdonképpen egy hasznos növény, mert a természetben az a feladata, hogy a felszántott földet megóvja a kiszáradástól. Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, megóvja az adott föld területét, majd átadja a helyét más növényeknek, amelyek a megvédett talajon már képesek szaporodni.
Továbbhaladva szőlődombok között kanyargunk, jó hogy velem van Józsi, aki folyamatosan olvassa az itinert és Attila is besegít, hogy éppen merre, hogyan tovább.  Beérünk az 1. EP-hoz, ahol szeder és szőlőcukor fogyasztása vár ránk..
Haladunk tovább, majd egy bozótos részben megbújt kis patakon kell átugrani – gyerekkorom kedvenc játéka – és a 65-ös úton átkelve, szántóföldön, kukoricáson át ballagva érünk a 2. EP-hoz. Az előző túrán is tapasztalható kedvességgel fogadnak a pontőrök, sőt egy leterített pléden még a helyi könyvkiadványok is kiállításra kerülnek.
A következő kis útvonal új helyre kalauzolja csapatunkat, korábbi túránkon a tó mellett vezető alsó úton mentünk, most felülről csodálhatjuk a tó természetvilágát. Útközben leállít a Supra Kft riportere, okos kérdésekre próbálok válaszolni nem túl sok sikerrel, ám annál erősebb lihegés és homloktörlögetés közepette.

Hamarosan a már ismerős úton érünk vissza Ságvárra, az iskolánál rövid pihenő, majd innen a már jól ismert tájakon visz tovább utunk. Bújó-lik, gémes-kút, kisebb-nagyobb kanyarok, dombok, EP, Képes-fa, itt csapat-csoport kép is készül, és hamarosan beérünk a fele úttávhoz, a Böre-vár emelkedőjéhez.
Útközben csapatunkat végig kíséri a kabócák zenéje, akik olyan intenzitással húzzák nekünk a talpalávalót, hogy ezt a foci vb vuvuzelája is nehezen múlja felül, de a túra hétvégéjén rendezett Balaton Sound is megirigyelheti a kis állatok hangtechnikáját. :)
A Böre-várra mindenki egyéni tempóban kapaszkodik fel, ami számomra annyit jelent, hogy megint utolsóként gyötröm fel magam a csúcsra, ahol csak az 5. EP-nál pontnál érem be a csapatot.
Tovább az ismert úton, a geodéziai torony felé, ahol egy kissé hosszabb pihenő, szóda, pogácsa frissít bennünket a 6. EP-n. Innen lenne rövidebb út is a kunyhóhoz, de akkor meg hogyan lesz  meg a 35 km?
A túra második fele egyre hosszabbnak tűnik, de azért biztosan  - bár miattam talán már kissé lassabban – haladunk visszafelé a cél irányába. Virágmányi kunyhó, majd Betyárbarlang, vagy ahogy az itiner is írja, 12-es szoba. Itt kedves ismerősök a pontőrök a Kercsmár család turistaút jelzés festő családtagjai üldögélnek, jóvoltukból hideg ásványvízhez jutok. Köszönet érte.

Itt már közelnek tűnik az iskola, bár van még egy kis kanyar a piros keresztet követve az utolsó EP-hez, majd hajrá a célig.
A Ságvárért Egyesület ismét magas fokon szervezte-tervezte meg a 2010. évi teljesítménytúrát, jelölte ki az új útvonalat.
Köszönet és elismerés a szervezőknek. Farkas Józsi és Hirschmann Attila képei egyesületünk honlapján,   - www.szkte.hu - a túrabeszámolók résznél láthatóak.

Józsi képeinél látható képen a Bújólikból kibújva megemelem a kalapom a szervezők előtt!
 
 Aszalós György

Cikk első megjelenése: 2010-07-20 09:19

Kapcsolódó szervezetek

Belépés, regisztráció
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter